Akik nem élték át, azok nehezen tudják felfogni, hogy az ötvenes években az ország határain kívülre jutni az átlagembernek szinte lehetetlen volt. A sportolók voltak azon kevesek, akiket – természetesen ellenőrzött körülmények között – a kommunista államhatalom sportversenyekre, edzőtáborokba kiengedett külföldre, főleg a környező szocialista országokba. A kluboknak edzőtáborozásra főleg a szlovákiai és lengyel hegyvidékek nyújtottak lehetőséget, és a nemzetközi versenyekre is az un. "baráti" országokban kerülhetett sor. Esetenként néhány versenyző nyugati versenyekre is eljuthatott - Téli Olimpia, VB. Főiskolai VB. – azonban csak igen kicsi létszámmal. A hazai versengés érthetően igen éles volt, mert még a klubok által szervezett edzőtáborokba is csak a legjobbak juthattak ki, nemzetközi versenyekre pedig csak a nemzeti válogatott néhány versenyzője. Főleg ezek a körülmények segítették elő, hogy a legjobb versenyzőink ezekben az években igencsak jó eredményeket értek el azokkal a "baráti" országok versenyzőivel szemben, ahol részben a földrajzi, részben egyéb okok miatt lényegesen jobb felkészülési és versenyzési lehetőségekkel rendelkeztek.

Ebben az évtizedben a válogatottak elsősorban a Tátra kupán, a Zakopanei, illetve a Román, Bulgár és a Német Demokratikus Köztársaság által rendezett nemzetközi versenyeken vehettek részt, és érték el az alábbi helyezéseket:

Kővári Károlyné alpesi síben 6 alkalommal győztes, 3 alkalommal dobogós volt, 7 –szer szerepelt a legjobb 10 között.

Delmár Glória alpesi síben 4-szer volt az első 10 versenyző között.

Mező Bertalan a romániai Főisk. VB-n síugrásban a 9-ik helyen végzett.

Sajgó Pál sífutásban első helyezést ért el egy alkalommal, dobogós volt kétszer, és 6 alkalommal a legjobb 10 közé került.

Bartha Magdolna sífutásban egy versenyt megnyert, háromszor állt dobogón.

Beták Imre sífutásban 2 alkalommal volt a legjobb 10 között.

A női sífutó váltó egy harmadik, a férfi váltó egy negyedik helyezést tudott szerezni.

Nem szerepeltek rosszul az 1952. és 1960. évi téli olimpiákon sem, (1956-ban nem vett részt síző az olaszországi olimpián), amelyeken Oslóban Sajgó Pál az 50 km-es sífutásban 27., Berecz Ignác a 31., Kővári Károlyné műlesiklásban 30., lesiklásban 32., óriás műlesiklásban 37. helyezést ért el. Squaw Valley-ben ( ahová 3 versenyző edzők nélkül utazott!!!!) Bartha Magdolna 10 km-es sífutásban 23., Sajgó Pál az először megrendezett nagyöbű puskás biathlonban 26., 15 km-es sífutásban 34., Sudár Tamás egy sérülést követően a síugrásban 49. helyezést érték el.

A kép nem lenne teljes, ha nem említenénk meg azoknak a szakembereknek a nevét, akik a versenyzőket a szép eredményekhez hozzásegítették. Kővári Károly, Szalay László, Horn Lajos, Novák Ferenc, Darabos Sándor, Vincze László dr., Németberta János dr., Hemrik Ferenc. És ők a legjobbak, mert mellettük a klubokban még legalább 20-25 szakember foglalkozott a versenyzőkkel.