1938 a Magyar Sí Szövetség 25 éves évfordulója. A szövetség és a hazai sí társadalom ünneplésre készült, amelyre az időjárás is megemberelte magát. A jubiláris nemzetközi versenyre, amelyet január 30. és február 2. között tartottak meg, a Mátra is díszruhába öltözött, jelentős mennyiségű hótakaró várta a résztvevő 9 nemzet versenyzőit. A versenyeket magas színvonalon szervezték meg, a résztvevő versenyzők száma is jelentős volt. A lesiklásban 53, a műlesiklásban és az alpesi összetett versenyben 35 értékelt versenyző volt, a síugró versenyen 35 versenyző vett részt.

"A Nemzetközi Jubiláris Verseny sikerének európai visszhangját, s az általa számunkra rendkívül kedvezően alakuló hangulatot kihasználva, a bizottság elnökének (Hensch Aladár a szövetség külügyi bizottságának az elnöke) a Helsinkiben tartott Nemzetközi Sí Kongresszuson sikerült Magyarország részére megszerezni az 1940-ben tartandó legközelebbi Nemzetközi Sí Kongresszus rendezési jogát. A kongresszus egyhangú lelkesedéssel hozott határozata a magyar sísport nagy megbecsülését és elismerését jelenti." Az idézet az 1937-38 év évkönyvében olvasható. Persze a versenyeknek jelentős hazai visszhangja is volt, amit nemcsak a számos néző jelentett, hanem az is, hogy a műlesikló és az ugró versenyeket az akkori sztár sportriporter Pluhár István közvetítésével a Magyar Rádió is sugározta.

Tudjuk, hogy az 1940. évi kongresszus a háború miatt elmaradt, és mintegy fél évszázadot kellett várni, amíg Budapest kapta meg a kongresszus rendezésének jogát.

A jubiláris nemzetközi síversenyek hazai lelkesedését fokozta az a külpolitikai esemény, hogy még a síévad kezdete előtt az anyaországhoz visszakerült a Szepes Gömör Érchegységnek Rozsnyó és Kassa között húzódó sávja, majd a későbbi határmódosítások során Kárpátalja és a Máramarosi havasok, illetve más erdélyi hegyvidékek.

1939-40-ben a Sí Szövetség nagy erőkkel kezdte meg a visszatért hegyvidékeken a sísport szervezését, elsőként Kassán rendeztek síversenyeket. Ismerve az akkori idők téli közlekedési körülményeit, minden versenyen való részvétel tetemes utazási időt vett igénybe, azonban ennek ellenére a 37-40 évek közötti versenyeken szinte nem volt 40-50 versenyzőnél kevesebb, és szezononként általában 600 és 1000 fő között volt a versenyeken indulók száma. Ez annak az eredménye volt, hogy fokozatosan nőtt az egyesületek és a síszakosztályok száma is, a határmódosítások előtti 40 körüli szám a negyvenes évekre már megközelítette a 60-at.

A tervek tehát készülőben voltak, ahogy akkoriban nagy lelkesedéssel fogalmaztak a sísport szerelmesei: a Máramarosi havasokban megvalósítják az új európai síközpontot, a magyar Svájcot. De erről és a 40-es évek eleji hazai sítörténetekről legközelebb számolok be.

Schäffer János