Elnézést kérek a kedves Olvasótól, a legutóbbi cikkben egy hibát vétettem. Szepes Béla nem 1922-ben hanem 1923-ban nyert ugróversenyt Zakopanéban. A teljesség kedvéért a történet a következő:
A lengyelországi meghívások 1922-ben kezdődtek, az első ilyen versenyen Zakopanéban Déván István és Háberl Aladár vettek részt, elsősorban tapasztalatszerzési célból, majd 1923-ban Strauch (Szepes) Béla a nemzetközi ugróversenyt megnyerte, Háberl Aladár pedig a verseny legszebb - 27 méteres - ugrását hajtotta végre. Még ez év május elején a St. Antonban (Arlberg) rendezett versenyen Strauch (Szepes ) Béla az ifjúságiak ugróversenyét megnyerte, Déván István az idősebbek korosztályában második lett.
Az évtized eleji történésekből még említésre érdemes, hogy 1922-ben a BETE egyetemi versenyt rendezett a budai hegyekben, 1923-ban a Pannonia Túrista Egyesület megrendezte az első vándordíjas ötös staféta versenyt 55 (! ) résztvevővel. Szintén ez évben került sor az első középiskolai síverseny megrendezésére is a BKAC szervezésében.
1924 január 7-én a virányosi ugrósáncot avatták ünnepélyes keretek között. A verseny győztese Szepes Béla. Ez évben alapítja a BBTE a Bély-Demény örökös vándordíjat, melyet elsőnek a PTE nyert meg. És nem mellékesen ez évben épült meg a Galyatetői síugrósánc is.
1925-ben ismeri meg a hazai közönség mellett a külföld is a 17 éves Eleőd Anikót a későbbi sokszoros magyar bajnokot. A Jungfraujochon rendezett nemzetközi síversenyen szerzett győzelmével az elsők között hívta fel a figyelmet arra, hogy a sísportot nemcsak a férfiaknak "találták "ki.
1926-ban a Szepes fivérek, Béla és Gyula a svájci Pontresinában és St. Moritzban érnek el figyelemre méltó helyezéseket síugrásban, majd a tátrai nemzetközi versenyekről a magyar versenyzők 10 díjat hoznak haza.
Mindezeket a jeles eredményeket a versenyzők úgy érték el, hogy közben 1923-ban majd 1925-26-27-ben a bajnokságokat hóhiány miatt nem tudták megtartani. Talán az időjárásnak köszönhető, hogy az 1928. évi Téli Olimpián csak egy magyar sí versenyző, Szepes Béla indult, aki a versenyt feladta.
Ebben az évtizedben a cserkész mozgalom is eredményesen vett részt a nemzetközi sísportban. De Potterer Gerard – francia neve ellenére magyar, később Csik Imre néven lesz sokszoros síbajnok – történeteiből tudjuk, hogy a svájci Kanderstegben évente tartott nemzetközi síversenyen a magyar fiuk igencsak jól szerepeltek. Az 1928. évi versenyen a járőr verseny mellett az egyéni slalom versenyben is magyar győztest avattak. Érdekessége volt e versenyeknek, hogy pl. a járőr versenyben nem korcsoportot határoztak meg, hanem azt, hogy a járőr három tagjának össz életkora legfeljebb 54 év lehet. Maga a verseny inkább terep-akadály verseny volt, amelyben az erőnlét és a technika egyaránt fontos volt.
1929-ben kezdődtek meg a női bajnokságok. Az első hölgy bajnok Kopeczky Anna volt, az MTE versenyzője. Ugyanez évben avattak először ifjúsági bajnokot Varga László személyében, aki a BBTE színeiben versenyzett.
1929-ben a tátrai nemzetközi versenyeken a KISOK stafétája megnyerte a Karpathenpost vándordíjat, 1930-ban a tátrai és körmöcbányai nemzetközi versenyeken 12 első helyezést és több dobogós helyezést értek el a magyar sízők.
Közben a síugrás is fejlődik, hála a sáncépítési kedvnek, és az ugrások hossza is emelkedik. Szepes Béla a virányosi sáncon 27,5 métert, a gallyai sáncon 34,5 métert ugrik.
1930-31-ben avatták fel a kékesaljai és a lillafüredi ugrósáncokat, és 1931 februárjában nagyszabású nemzetközi versenyt rendezett a Szövetség Lillafüreden.

Schäffer János