Ott hagytam abba, hogy a XIX. század utolsó évtizede a hazai sísport kezdete, és Budapest környékén, télen megjelennek hosszú, majdnem két és fél méteres deszkáikkal kedvenc sportunk úttörői. Persze nem illik a fővárosnak kisajátítani a kezdeményezést, hiszen akkor a Kárpátok ölelte országról kell beszélnünk, ahol a Normafánál jóval magasabb hegyek is jócskán voltak. Nagyjából tehát ugyanabban az időben, Erdélyben Hangay Oktáv és társai is ismerkedtek a sível, és főleg a téli túrákat kedvelő természetjárók vették használatba a síléceket.

1896. februárjában Szabadka és Újvidék között több mint 100 (!) km-es távon az Achilles Sportklub rendezett versenyt. Lehet, hogy ez a ma igen kedvelt hosszú távú síversenyek elődje? Ki tudja. Mindenesetre merész vállalkozás volt és a résztvevők nagy lelki és fizikai erőről tettek tanúságot. Mint ahogy Dr. Jordán Károly, aki 1899-ben a svájci Grand Comben-t , majd 1903-ban és 1905-ben a Magas Tátrát és a Déli Kárpátokat járta meg sível.

1901. decemberében Egenhoffer Teréz a Kis Tarpataki völgyben tett sítúrát a Téry menedékház felé, ő az első nő, aki a sílécet használta túra útjai során. 1906. márciusában a közel 2000 méteres Királyhegy megmászására indult, melyről "Két síbot emlékének" címmel írt történetet, amely a Magyar Sí Szövetség 1934. évi Évkönyvében jelent meg. Tanulságos írás, egyszer talán leírok néhány részletet belőle.

1907-ben a Nemzeti Sport is elkezdte a sísport híreit közölni, lényegében azóta – ha nem is az első oldalakon – de folyamatos az újság hasábjain a sísportról szóló híradás. Persze nemcsak a Nemzeti Sport foglalkozott a huszadik század elején a sível, számtalan újság és folyóirat közölt igen sok cikket az új téli sportról, így pl. a Turistaság és Alpinizmus, a Turisták Lapja, a Turista közlöny, a Természetbarát, a Testnevelés stb.

Az 1907. év arról is nevezetes, hogy a sísport történetének egyik nagy alakja Matthias Zdarsky - aki az egy bottal való sízést honosította meg Ausztriában - sítanfolyamot tartott Brassóban. Talán ez az alkalom volt a szervezett síoktatás kezdete hazánkban, amelynek a mai napig is jelentős számú követője akadt.

1908-ban alakult meg a Magyar Sí Klub 31 taggal, ezzel a sísport szervezett formában is megjelent a hazai sportok listáján. A Klub vezetői Jordán Károly és Serényi Jenő, és mindjárt meg is tartották az első klubversenyt a Dorog melletti Gete hegyen. 1909-ben a Kis Fátrában megépül az első "síszövetségi ház", és ekkor rendezték az első szövetségi versenyt közösen a Magyar Sí Klub és a MTE. Ez volt az első magyar síugróverseny hazánkban. És ha már szervezett a sísport, megjelenik az első szabálykönyv 1910-ben, s a felvidéken elkezdődnek a síoktató tanfolyamok. Az elsőnek Tátraszéplak adott otthont, hiszen akkor már a Tátrában több síugrósánc és sípálya működött, amelyeket dr. Guhr Mihály építtetett, sok szállodával egyetemben.

1911. február 4-5-én Tátraszéplakon rendezték meg az első Magyar Sí Bajnokságot. A bajnokságban, három számban kellett a résztvevőknek képességeiket bizonyítani, a sí-ugrásban, a terepsízésben, és a mű-sízésben. A helyezéseket pontozással döntötték el. Ennek a bajnokságnak a nyertese, így az első magyar síbajnok a bécsi Gerin Richard lett. Ezt követően - ha a hóviszonyok megengedték - a magyar bajnokságoknak Tátraszéplak adott otthont.

1913. július 15-én 14 egyesület mintegy 500 tagja megalakította a Magyar Sí Szövetséget. A szövetség megválasztotta a tisztségviselőket, elnök lett Szacellári György, főtitkár Serényi Jenő.

Schäffer János