A hazai téli időjárás szeszélyessége nem veszi el sok százezer sízést szerető magyar kedvét, és mindig megtalálja azokat a helyeket, ahol kedvenc, vagy egyik kedvenc sportjának, szórakozásának hódolhat. Talán sokuknak eszébe sem jut, hogy vajon ennek a sportnak hol is van az eredete? Kik voltak az elsők, akik a síléc ősével rótták a havas tájakat a világban és hazánkban? E sorok írója megkísérli, hogy érdeklődést keltsen a sízés története iránt, ugyanúgy, mint ahogy az "Újházi tyúkleves", a "Jókai bableves" vagy a Székely- gulyás" ízeinek feltalálója sem titok ma már a jó magyaros ízeket kedvelők előtt.
Hiszik, nem hiszik, a sízés kb. 5000 éves. Barlangrajzok bizonyítják, hogy északon lakó őseink a mai síhez hasonló szerkentyűvel könnyítették meg a mély havon való haladást, szerezték be a tápláléknak valót. Persze, hogy nem versenyeztek, sőt nem is szabadságukat töltötték a hegyek között, hanem a túlélést segítette elő találmányuk. Először az elsüllyedést akadályozó, vesszőből, háncsból font kör vagy ovális alakú "hócipő"-vel közlekedtek, ebből alakult ki a mai síhez hasonló hosszú eszköz. Nos a sporttörténészek egymást licitálják felül, az északi és alpesi sízést kutatók sem tagadják, hogy a sí feltalálásával együtt találták fel a biathlont, mert ősapáink a sível gyorsabban közelítették meg a vadat, amit fegyverrel ejtettek el, és vittek haza a családnak.
Komolyra fordítva a szót, a síelés és a síléc évezredeken keresztül a havon való könnyebb közlekedést szolgálta, a sízés, mint sportos időtöltés a XVIII. században kezdett elterjedni. Persze jóval korábban is írnak a síről, pl. 770 körül Paulus Diakonus ír a lappföldi lakosokról, akiket "Sikló Finneknek" nevezett. Az északi népek regéi is sok helyen említik a sít, a síző embert, lényegében a második évezred írásos emlékei bizonyítják, hogy főleg az északi országokban a havas időszakok fontos közlekedési eszköze volt a síléc őse.
1767-ben a svéd és a norvég határőrök rendeztek sízésből és céllövészetből álló versenyt, a feljegyzések szerint a díj pénz volt. 1850 körül a norvég Christiania a mai Oslo rendezte az első síversenyeket, az első síugró versenyt a norvég S. Norheim 1868-ban 19 méteres távolsággal nyerte.
A sízés tömeges elterjedésének kezdetét 1888 jelentheti, amikor a híres sarkkutató, a norvég Fridtjof Nansen Grönlandot 46 nap alatt szelte át sílécekkel, és erről a két tengerpart közötti útjáról világhírű könyvet is írt. És itt már hazánk is része lesz a sízés történetének, hiszen a nagyhírű ornitológus Chernelházy Chernel István norvégiai kutatásai során ismerkedett meg a híres sarkkutatóval, könyvével és a sível, és hazatértekor hozott is Kőszegre egy pár sílécet, amelyet ott be is mutatott 1882-ben.
Ezt megelőzően a század elején 1837-ben a "REGÉLŐ" c. újságban jelent meg egy hír, mely szerint egy bergeni fiatalember "norvég csúszkákon körbefutotta a pesti vásárpiacot". És bár ezt követően 50 évet kellett várni, hogy 1892-ben kb. egyidőben Kőszegen és Budapesten bemutatkozott a SÍ, és akik bemutatták a már említett Chernel István, valamint Bély Mihály és Demény Károly a BBTE tornászai.
Abban a reményben, hogy a Tisztelt Olvasókat nem untatom, innen folytatom a sí történeteket.

Schäffer János